Délkeletnek haladva a Szent Imre úti harmadik körforgalomnál (a legdélebbre lévőnél) letérve a Győrság felé vezető mellékútra, Kismegyerre érünk. Megyer néven kevésbé lakott község volt. Győr városához 1954-ben csatolták. Látnivalói közé tartozik a temetőkápolna és a győri csata " kismegyeri csata" emlékműve.
A temető helyén a 17. században Győr várának egyik előretolt védelmi és megfigyelő állása volt. Ezt Tarisznyavárnak hívták. Helyén a 18. században épült a temetőkápolna. Később romantikus stílusban építették át.
A kismegyeri csata emlékműve az 1809. évi vesztes kismegyeri csatára emlékeztet. 1897-ben emelték a győri csata emlékére-. Az obeliszk tetején stilizált sasszerű madár volt, amit a vandál fémgyűjtők évekkel ezelőtt elloptak. A csatában 40 000 francia ellen 39 000 k.u.k. (császári és királyi), valamint magyar nemesi harcos küzdött. A csatát I. Napóleon nyerte meg. Az emlékművön magyar, német és francia nyelvű feliratok ismertetik a csata lefolyását és emlékeznek meg az elesett harcosokról.
A csata központja a kismegyeri majorság volt. A magtárt védõ 872 katonából 435 fõ a gráci honvédõkbõl állt, a másik fele a “strassoldo” és “St. Julien” gyalogosaiból, akik Hummel õrnagy parancsnoksága alatt álltak. Hohenegger Lõrincz naplójában írja a majorságot védõkrõl: “Idegen országért áldozták fel magukat szép halállal. Testük ott nyugszik békében. Drága hazánkat védték.” Hat órás küzdelem után a gráci honvédõk 103 katonája és 9 tisztje fogságba esett, akiket a nyúli szõlõskertek üresen álló pincéibe vittek. Velük együtt volt egy magyar leány is, aki a csata kezdetén a majorságba menekült és ott a sebesülteket ápolta. A gráci honvédõket mindjárt a csata után ki akarták végezni, de egy francia gárdakapitánynak sikerült ezt elhalasztania. A foglyok éjfélkor kenyeret és bort kaptak. Közölték velük, hogy Eugén Beauharnais parancsára kivégzik õket, mert nem tekinthetõk reguláris katonáknak. A magyar lánynak sikerült az éjszaka folyamán, jó helyi ismeretei alapján, a francia õrök megkerülésével megszöknie. Egy osztrák tiszt segítségével eljutott János fõherceghez, aki egy törzstisztet küldött Beauharnaishöz közölve vele, hogy a honvédõk az osztrák hadsereg integráns részét alkotják és minden kivégzett honvédõ helyett két francia foglyot végeznének ki. Közben a foglyokat már a kivégzés helyére vitték ahol már két gárda zászlóalj felsorakozott. Lehetséges, hogy ugyanannak a gárdakapitánynak sikerült a kivégzést ismét elhalasztania újabb parancsig. Beauharnais kivégzést visszavonó rendelkezése meg is érkezett. A gráci katonákat ezt követõen Franciaországba vitték. Fél évig tartották õket fogva Chalon sur Marne-ban Reims közelében. 1810. január 13-án épségben visszatérhettek Grácba, ahol a város lakossága lelkesen fogadta õket. Sajnos a bátor magyar leány nevét nem sikerült kideríteni, amint ezt Hummel õrnagy, János fohercegnek tett jelentésében sajnálkozva jegyezte meg.
Az esemény emlékére táblát helyeztek el a Vincellér pincesor elején 2003. szept. 27-én. A honlapon található pincék közül a Kovács Pince áll a Vincellér pincesoron. 
