Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bonaparte Napóleon Emlékére

2008.05.15


Bonaparte Napóleon, teljes francia nevén Napoléon Bonaparte, eredeti olasz nevén Napoleone di Buonaparte, ragadványnevén A korzikai vagy A kis káplár (*1769. augusztus 15. Ajaccio, Korzika – †1821. május 5. Szent Ilona szigete), francia hadvezér, első konzul (1799–1804) és a franciák császára (Empereur des Français; 1804-1814/15) I. Napóleon (franciául Napoléon Ier) néven; az európai történelem egyik legkiemelkedőbb alakja.

Napóleon személyében a történelem egy olyan egyéniségével találkozunk, akinek életével eddig kb. 200 000 mű foglalkozott, aki 60 kisebb-nagyobb ütközetben vett részt, vagyis többen, mint Nagy Sándor, Hannibál és Julius Caesar együttvéve. Személye körül szinte kultusz alakult ki, akit már kortársainak nagy többsége is zseninek tartott, s akit csak „imádni” vagy gyűlölni lehetett, és akinek mellszobra a 19. századi polgári dolgozószobáinak rendes kelléke volt.

A pápával kötött konkordátuma, valamint közigazgatási, katonai, oktatási és jogi reformjai döntő hatást gyakoroltak a francia társadalom fejlődésére. Valamivel több mint egy évtized alatt seregei majdnem minden európai országgal harcoltak gyakran egyidejűleg, valamint Franciaország uralma alá vonták a kontinentális Európa nagy részét, hódítás vagy szövetség által. Ám a katasztrofális oroszországi invázió fordulópontot jelentett. Az orosz hadjárat és a lipcsei vereség után a szövetséges államok 1814-ben betörtek Franciaország területére, ezzel lemondásra kényszerítve Napóleont. Elba szigetére száműzték, de a következő évben visszatért, és száz napra újra magához ragadta a hatalmat. 1815. június 18-án a waterlooi csatában végső vereséget szenvedett. A nagyhatalmak azért, hogy soha ne térhessen vissza, az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetére száműzték, ahol 1821-ben bekövetkezett haláláig brit felügyelet alatt élt.

 

Napóleon „Napoleone di Buonaparte” (korzikaiul: „Nabolione” vagy „Nabulione”) néven született a korzikai Ajaccióban, hivatalosan 1769. augusztus 15-én, mindössze egy évvel azután, hogy a szigetet a Genovai Köztársaságtól Franciaországhoz csatolták. (Később nevét megváltoztatta a franciásabban csengő Napoléon Bonaparte névre.) Első feleségével, Joséphine de Beauharnais-vel 1796. március 9-én kötött házassága okmányán azonban 1768. február 5-e szerepel születési dátumaként.

A 14. században Korzikára emigrált ősi toszkán kisnemesi családból származott. Apja, Carlo Bonaparte, aki ügyvéd volt, 1778-tól több éven keresztül XVI. Lajos udvarában szolgált mint Korzika szigetének képviselője. Gyermekkorára döntő befolyással azonban anyja, Letizia Ramolino volt. Szigorú nevelése segített megfékezni a a fiatal Bonaparte izgágaságát. Letizia fiát Rabullione-nak (magyarul kotnyeles) nevezte.

1779-ben még nem volt tíz éves, amikor édesapja Franciaországba vitte, ahol néhány hónapig az autuni kollégiumba járt, majd május 15-én beiratták a Brienne-le-Château-i királyi katonai nevelőintézetbe. Az ekkor még harcos franciaellenes korzikai hazafi Napóleon sorozatosan összetűzésbe került iskolatársaival.Német tanára egy Bauer nevű férfi volt, aki idiótának, és tehetségtelennek titulálta az ifjú Bonapartét. Miután 1784-ben befejezte a brienne-i iskolát, tüzér hadapródként a párizsi École Royale Militaire katonai iskola diákja lett. 1785 szeptemberében Laplace előtt tette le a tiszti vizsgát, és hadnaggyá (egyes források szerint alhadnaggyá) nevezték ki.

1786 januárjában lépett szolgálatba. Napóleon a valencei és az auxonnei helyőrségekben szolgált a forradalom 1789-es kitöréséig. Napóleon nem hagyta abba a tanulást; sokat olvasott, elsősorban hadászati, harcászati és történelmi tárgyú műveket.

 

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.